Die Natur der Klänge

Category : Lexicon

< / p> < p > elvileg a természetes hangesemények gerjesztésen és bomláson alapulnak. A gitárhúr példáján jól leírható a folyamat. A húr gerjesztését egy ujj vagy egy pick kinetikus energiája végzi. A húr kezdeti rezgése olyan zaj, amelyet lényegében a stop jellemző (sebesség, intenzitás, hely) határoz meg; a folyamat a tranziens folyamat tranziensével kezdődik. Ez az első félhullám, amely nem tiszta szinusz félhullám, hanem frekvencia keverék sok nagyon gyors (magas frekvenciájú) hangkomponenssel. Ez azonban zavaróan hasonlít egy szinusz félhullámhoz. Ez a gyorsan emelkedő él, amelyet a gitáros ujjütése hoz létre. Ha egy húrot pengetnek vagy ütőhangszert ütnek, az első nyomáshullám lehet mind negatív nyomás, mind túlnyomáshullám. Ez nagyon jól látható a zenei produkciókban. Közvetlenül a gerjesztés után a húr rugótömegű rendszere az oszcillációs frekvenciát a húr rezonáns frekvenciájának irányába kényszeríti. Csak két vagy három tranziens impulzus után rezeg ki a gitár oldala az oldal rezonanciájának irányában, amíg a hang el nem halványul, vagy az oldalt újra meg nem pengetik. A vibrációs energia a gitár testén is továbbadódik, és ott további rezonanciákat stimulál. A folyamat első hanghullámai elérik a maximális hangerőt, míg az ezt követő rezgések az oldal rezonanciájának irányában lényegesen kisebb amplitúdókat (alacsonyabb hangerőt) tartalmaznak. Mindez összességében a hangszer jellegzetes hangzását és a zenész játékmódját képviseli. A húr csillapításától függően a rezgés gyorsan vagy lassan hangzik. Az alábbi ábrák az alacsony csillapítású (bal) és a magas csillapítású (jobb) hangtest rezgésjellemzőit mutatják. < / p> < p > mindkét grafikon egyértelmű amplitúdó (térfogat) különbségeket mutat a kezdeti zajok (tranziensek, más néven tranziensek) és a bomlás (állandó rezonancia) között. Az ülepedési folyamatok gyakran hangosabbak, mint a fakulás. Ezek tartalmazzák a legmagasabb csúcs amplitúdókat (hangszint maximumok) a zenén belül. A tranziensek kiemelkedő jelentőséggel bírnak a hallásérzékelés szempontjából. Meghatározóak a hangesemények észlelésében és helymeghatározásában. A folyamatos hangot gyakorlatilag lehetetlen megtalálni. A helymeghatározás csak akkor lehetséges, ha tranzienseket adnak folyamatos hanghoz, még nagyon alacsony intenzitással is (például torzulások esetén). A hangeseményeket átmeneti folyamataik alapján keressük meg. Ezért érthető, hogy a hangszóró reprodukciója során a tranziens folyamatok lehető legpontosabb átalakítása olyan erős hatást gyakorol a térbeli képalkotásra. Minden új hang, minden hang, minden hang egy múlttal kezdődik. A zene átmeneti tűzijáték. Ez teszi olyan fontossá az átmeneti folyamatok helyes reprodukcióját. A különböző hangszerek folyamatos hangjai gyakran annyira különböznek egymástól, hogy nem lehet megkülönböztetni a hangszereket. A tranziens folyamatok jellemzője elengedhetetlen a hangforrások észleléséhez és elhelyezkedéséhez. Az Elektroakusztikus átalakítónak minden esetben át kell alakítania a jeleket, ahogy azok valójában a zenében történtek! Az alváz fordított polaritásának igazolására tett bármilyen kísérlet logikátlan lenne. A hangszóróknak minden bemeneti jelet át kell alakítaniuk, függetlenül attól, hogy néz ki, egyenértékű hangnyomás-struktúrává. Ezért az a kevés hangszóró, amely világszerte képes ilyen módon átalakulni, impulzusdinamikusabban, tisztábban, térben helyesebben és hitelesebben hangzik. Szakmai szempontból a tranziensek helyes átalakítása a hangszóró helyes átviteli funkciójának része, de ennek az állításnak a megvalósítása "nem olyan egyszerű". Az átmeneti folyamatok különös jelentősége annak is köszönhető, hogy nappali körülmények között csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre, amelyben zavartalanul hallgathatjuk a hangfelvételek zenei tartalmát. Egy tipikus hallgatószobában kevesebb, mint 2 ms-ig tart, amíg az első reflexiók véget nem vetnek a hamisítatlan hallgatási örömnek. Ezt követően halljuk a közvetlen hang és a közvetett hang (reflexiók) kölcsönhatását.

Myro Ocean

a következő idézet Heinz Josef Nisius "hifi h enterpren" című könyvéből származik, Vogel Verlag, 1979, írta: < / p> < p>"a mérések és a hallgatási összehasonlítások azt mutatják, hogy a hangszórók impulzusviselkedése a lehető legmagasabb hangminőség szempontjából fontosabb lehet, mint az amplitúdó frekvencia-válasz, amelyet a lehető 2 dB-re linearizáltak, de ennek ellenére ez nem lényegtelen, és a jó Impulzusviselkedés előfeltétele is. Őszintén szólva elmondható, hogy az impulzus hűség az egyik legfontosabb, legalábbis a legnehezebb megfelelni a hangszóró minőségi kritériumainak. Ugyanez vonatkozik a hangszedőkre és erősítőkre; általánosan elfogadott az erősítővel, de nem a hangszóróval. < / p>

az a tény, hogy az impulzus viselkedés, azaz a hangszórók be - és kikapcsolási viselkedése döntő jelentőségű a hangminőség szempontjából, nyilvánvalóvá válik, ha egy monó zongoraszalagot "rossz irányba", hátulról előre játszanak. Még a régóta tartott akkordok sem azonosíthatók zongorahangként, bár összességében véve "minden rendben van" a frekvencia amplitúdó statisztikái szempontjából. A frekvencia és az amplitúdó időbeli összefüggései azonban zavarosak. Ez torzítja a hangot."

1.grafikon

a bal oldali képen látható jel a jelformát, egy valódi zenei esemény oszcillációs sorrendjét mutatja egy nagyon egyszerű, ezért még mindig viszonylag összetett, reális ábrázolásban, oszcilloszkóp ábrázolás formájában. Látjuk a nyomás ingadozásait időbeli sorrendjükben, vagyis pontosan azt az eseményt, amely a hallás alapja. Így ösztönözzük hallásunkat. Pontosan ezek a nyomásingadozások időbeli sorrendjükben arra késztetnek minket, hogy megkülönböztessük ezt az eseményt a következőtől...

2.ábra < / p> < p>Ez egy ütős hangszer hangja. A hang esemény néhány nagyon nagy amplitúdójú rezgéssel kezdődik (hangerő), és alacsony amplitúdóval oszcillál. Az oszcillációk sorrendje és amplitúdója képezi a hangesemény "megértésének" alapját. Csak akkor, ha a rezgések ebben a formában izgatják a dobhártyánkat, felismerjük ezt az eseményt eredeti formájában. Csak így ismerhetjük fel és érthetjük meg például a nyelvet. A természetes hangszerkezet illusztrációja egyértelműen megmutatja a tranziensek térfogatának óriási különbségét a későbbi rezgésekhez képest. A tranziensek sokszor hangosabbak. < / p>

3.grafikon Ez a grafikon ugyanazt az eseményt mutatja fordított időben. Tegyük fel, hogy a 2.grafikon a xamboo szó rezgési szerkezete. Ekkor a 3 grafikon rezgésszerkezete megfelelne az OOBMAX szónak. Mindkettő ugyanazokat a betűket tartalmazza, de teljesen másképp hangzik. Egy másik példa a digitális kód. Ha a fenti grafikon a 0011010111001101 kódot tartalmazta, akkor a bal oldali grafikon a 1011001110101100 kódot képviseli. Az is világos, hogy ez teljesen más eredmény lenne. Egyértelmű bizonyíték arra, hogy a hangesemények "megértéséhez" szükségszerűen hallanunk kell azok pontos időnyomás-szerkezetét. Ez a hallgatás alapja! < / p> < p>matematikai elemzés ha elemezzük a jeleket, megkapjuk azok spektrális összetételét. Mindkét jelprofil spektrális összetételét tekintve azonos. Frekvenciakeverékük (ekvivalens = frekvenciaválasz ) alapján pontosan ugyanaz a tartalom, tehát ugyanazt a diagramot eredményeznék. Azonban másképp hangzik. Ugyanez vonatkozik a fázispozícióra is, azzal a különbséggel, hogy a jel megváltozik a folyamatban. A fáziskapcsolatok változatlanok maradnak. < / p> < p > képzeljük el, hogy az 1.Hangszóró Modell biztosítja az 1. ábra jelsorozatát, a 2. Hangszóró Modell pedig a 2. ábra jelsorozatát. Mindkét hangszóró modellnek pontosan ugyanaz a frekvenciaválasza lenne. < / p>

az 1.és 2. ábra rezgéssorozatainak különbsége kicsi ahhoz képest, amit a hangszórómodellek mutatnak. Mindazonáltal ez a kis különbség elegendő ahhoz, hogy két egyértelműen különböző hangeseményt halljunk.

<vissza: Myroklopedia> <vissza: Myro>

Search
Category